Az emlékezés drámája

komplex színházi, drámapedagógiai és képzőművészeti projekt középiskolások számára

Projektünk fő célja a társadalmi emlékezet kereteinek újraalkotása személyes (egyéni és közösségi) játékélményeken és alkotáson keresztül.

A Káva 2013 tavaszán indította útjára Az emlékezés drámái elnevezésű programsorozatát, melynek keretében négy színházi játékot készített el egymással párhuzamosan. Az emlékezés drámái a magyar történelem egy-egy epizódját több nézőpontból dolgozza fel 9-13. évfolyamos középiskolás diákokkal. A színházi játékok elsősorban nem a történelemről, hanem az emlékezésről, mint társadalmi cselekvésekről hoznak létre új tudást a résztvevőkkel.

A program kiterjesztéseként a Káva egy három foglalkozásból álló foglalkozássorozatot hozott létre, amelynek középpontjában a Holokauszt és a Holokauszt emlékezete áll: ez lett Az emlékezés drámája projekt. A program öt iskolában, iskolánként két-két osztály bevonásával valósul meg egy 2014. évi tavaszi és egy őszi hullámban. A részt vevő iskolák nyílt felhíváson jelentkeztek a programba; az iskolai kapcsolattartó tanárok felkészítő majd a feldolgozást segítő találkozókon vesznek részt; az iskolánként összesen hat foglalkozást társadalomtudományos kutatás kíséri; három osztály közreműködésével dokumentumfilm készül; a programsorozatot egy közös kiállítás és filmvetítés zárja le a MU Színházban, 2014 decemberében.

A projekt színházi és drámapedagógiai, képzőművészeti elemei:

• A Tengerpart c. drámaóra az iskolában valósul meg; elsősorban a drámajáték technikáját ismerteteti meg a résztvevőkkel, ugyanakkor egy mai történeten keresztül azt is segít végiggondolni, hogy milyen viszonyba kerülhetünk, milyen viszonyulásokat hozhatunk létre magával a halál testközelségével kapcsolatban, miféle felelősségünk lehet egy „idegen” halálával kapcsolatban.
• A színházi térben bemutatott Kárpótlás c. résztvevő színházi előadás témája a személyes emlékek családon belüli és generációk közötti átadása; a foglalkozás a Soá egy túlélőjének emlékein és emlékezetén keresztül a kommunikatív emlékezet társadalmi kereteire segít rákérdezni.
• A harmadik program egy képzőművészeti műhelyfoglalkozás, amely a színházi akciókra és az azokat követő ráhangoló/előkészítő feladatokra épül, és amelynek keretében a diákok saját (közös) képzőművészeti alkotást hozhatnak létre, mely viszonyukat, reflexióikat, véleményüket, gondolataikat fejezi ki a bennük élő Holokauszt kapcsán.

A programsorozathoz művészet alapú kutatási program (Art Based Research) kapcsolódik. Ez a kutatás a művészetpedagógiai eljárásokat tekinti diagnosztikus eszköznek: a Holokauszt emlékezetének társadalmi kereteit és az emlékezés gyakorlatainak újraalkotási lehetőségeit a részt vevő diákok alakításain és alkotásain keresztül vizsgálja. A kutatás a diákok munkája, intézményi kérdőívek, tanári és művészettanári háttérinterjúk, valamint a foglalkozások során végzett (résztvevő) megfigyelés alapján készít folyamatelemzéseket a programról.